1848-49-es megemlékezés
Előre szólok ez az iromány nem lesz olyan színvonalas és szórakoztató mint a Juhász Nóri, Báder Niki páros írásai .De azért ezt is le írom ,hogy meglegyen az utó kor számára…………
2009 /márc./13.-án pénteken mindenki ugyan úgy jött be az iskolába mint másnapokon, egyetlen különbséggel: Minden ifjú és aggastyán diák ünnepi öltözetben és kokárdában jelent meg. Reggel az első óra teljesen szokványosan telt el csak éppen negyvenöt helyett harmincöt percesek volt. A kicsöngő utáni első másodpercben megszólalt az iskola rádió, melyben Milán atya közölte velünk, hogy a szecskák vezetésével kezdjük meg a bevonulást a tornaterembe. Természetesen kb. egy perccel az után, hogy elhallgatott az iskola rádió megérkezett szeretett osztályfőnökünk is, aki bár kicsit vontatottan de elindított minket a tornaterem felé. Miután bevonultunk a tornaterembe Jocó Úr mutatta meg a helyes utat a helyünk felé. Az ünnepséget Nemzeti Himnuszunk eléneklésével kezdtük. Ez után egy szokásos közös éneklés vette kezdetét. Ez olya jól sikerült, hogy azon vettem észre magam, az én szám is együtt énekel a többiekével. Majd az ünnepség fénypontja következett: Eperjes Károly színművész úr tartott egy két óra hosszú előadást. Ebben az előadásban beavatott minket többek között abba, hogy Széchenyi nem öngyilkos volt, hanem a német titkos rendőrség ölte meg. Mindezt egy elég hihető és összetett bizonyítással támasztott alá. Ezen kívül beszélt még az egyetemes hitről, valamint többször a figyelmünkbe ajánlotta a hídember című filmet. Hozzá tette még: Széchenyi nem volt a legnagyobb magyar, mert a legnagyobb magyar Szent István volt. ,, Mér, emelsz olyan polcra, amire nem tehetek szert” Előadását humoros színészkedések tarkították. Attól függetlenül, hogy kicsit hosszú volt szerintem mindenkinek tetszett!! Bár egyes tanárok szerint három darab osztálytársunk a pormacskákra élvezett, és nem figyelt az előadásra….. de hát ez van. Ezek után a hatodik óra elmaradt. A föci tz-t szerencsére elhalasztották de, matekból ki kaptuk a dolgozatokat és ezek nem lettek valami fényesek. Ízelítést kaptunk abból is, hogy egy misét meglehet tartani 35 perc alatt is. Az utolsó órán semmit nem tanultunk legalábbis mi németesek nem. Mikor minden véget ért végre mehettünk haza és ott várt ránk tárt karokkal a hétvége.
Misi
Osztálykarácsony, ahogy A lány látta
Írta: Juhász Nóra és Báder Nikolett
Üdvözlöm a kedves internetezőket! Bemutatkozásomra nem akarok sok sort pazarolni. Szerintem elég 3 szó is: Báder Nikolett vagyok. Hogy miért is én írom ezeket a sorokat? Jó kérdés... Igazából én sem értem... Csak annyit tudok, hogy kedves Aczél úr *Maugli* felkért erre a nemes feladatra, én pedig ? valamilyen belső erők hatására ? elfogadtam. Csak később gondoltam bele, hogy most akár az életemmel is játszom. Hihetetlen? Pedig igaz. Ugyanis ha valakit bármilyen módon megsértek (amiért előre is elnézést kérek az illetőtől), bármikor felkereshet egy baltával a kezében és lekaszabolhatja drága fejemet ? amiért valjuk be, kár lenne. Így hát, hogy ne csak engem kaszabolgathassanak, megkértem a mélyen tisztelt, nagy tekintélyű Juhász kisasszonyt *Nóri*, hogy segítségemre legyen.
Én is üdvözlöm Önöket. Mivel már hallottuk, hogy Én ki vagyok [én is eléggé..!! ?Niki] és hogy mi okból írok (kaszabolások elkerülése - vagy elosztása? - végett) ezért nem is szaporítom tovább a szót, itt a várva várt pillanat: elkezdjük a történetet! [örültök??-Niki]
Egyszer volt, hol nem volt az új Megyeri hídon is túl, ahol a szentendrei ferences diák tanul [figyelitek, hogy rímel], volt egyszer ? pontosan december 19-én ? egy bensőségesen, békés, boldog, kissé bolondos [és béna?... Naaa! Niki?!] nap. Ezen a bensőségesen, békés, boldog, kissé bolondos napon történt, hogy egy elszánt, elmebeteg [te tudod? -Niki], elesett, de mégis előretörekvő lány, akit inkább nem nevezünk nevén, beesett a 8.b ajtaján ?persze képletesen értve. Mikor nagy nehezen feltápászkodott - ugyancsak képletesen -, megdöbbentő látvány tárult szeme elé, s rá kellett jönnie, hogy nehéz napnak néz elébe. Az osztály karácsonyi lázban égett, szinte már szikrázott a levegő [de hogy mitől..?]. Az egyik sarokban egy fenyőfát próbáltak feldíszíteni - több-kevesebb sikerrel [egyébként, köszi, Keve a segítséget. xP.] - a másik sarokban épp? egy fanclub-megbeszélés folyt, a harmadik sarokban a gitározás művészetének rejtelmeit firtatták, a negyedik sarok pedig üresen állott. Hirtelenjében drága főszereplőnk nem is tudta kikhez csatlakozzon. Mivel nem akart tagsági díjat fizetni és munkába se szándékozott állni, a gitártól pedig éppen borsódzott a háta, 360°-os fordulatot vett és kirohant az osztályból. Mikor a folyósó végéről visszanézett nagy riadalommal észlelte, hogy ugyanazon osztály tagjai feléje tartanak. De mielőtt szörnyethalt volna a félelemtől, mondatfoszlányok jutottak el hozzá, amikből megértette, hogy osztálytársai a közösségibe tartanak a lelkigyakorlat első felének meghallgatására. .......
LAPOZÁS
Előre szólok ez az iromány nem lesz olyan színvonalas és szórakoztató mint a Juhász Nóri, Báder Niki páros írásai .De azért ezt is le írom ,hogy meglegyen az utó kor számára…………
2009 /márc./13.-án pénteken mindenki ugyan úgy jött be az iskolába mint másnapokon, egyetlen különbséggel: Minden ifjú és aggastyán diák ünnepi öltözetben és kokárdában jelent meg. Reggel az első óra teljesen szokványosan telt el csak éppen negyvenöt helyett csak harmincöt percesek voltak. A kicsöngő utáni első másodpercben megszólalt az iskola rádió, melyben Milán atya közölte velünk, hogy a szecskák vezetésével kezdjük meg a bevonulást a tornaterembe. Természetesen kb. egy perccel az után, hogy elhallgatott az iskola rádió megérkezett szeretett osztályfőnökünk is, aki bár kicsit vontatottan de elindított minket a tornaterem felé. Miután bevonultunk a tornaterembe Jocó Úr mutatta meg a helyes utat a helyünk felé. Az ünnepséget Nemzeti Himnuszunk eléneklésével kezdtük. Ez után egy szokásos közös éneklés vette kezdetét. Ez olya jól sikerült, hogy azon vettem észre magam, az én szám is együtt énekel a többiekével. Majd az ünnepség fénypontja következett: Eperjes Károly színművész úr tartott egy-két óra hosszú előadást. Ebben az előadásban beavatott minket többek között abba, hogy Széchenyi nem öngyilkos volt, hanem a német titkos rendőrség ölte meg. Mindezt egy elég hihető és összetett bizonyítással támasztott alá. Ezen kívül beszélt még az egyetemes hitről, valamint többször a figyelmünkbe ajánlotta a hídember című filmet. Hozzá tette még: Széchenyi nem volt a legnagyobb magyar, mert a legnagyobb magyar Szent István volt. ,, Mér, emelsz olyan polcra, amire nem tehetek szert” Előadását humoros színészkedések tarkították. Attól függetlenül, hogy kicsit hosszú volt szerintem mindenkinek tetszett!! Bár egyes tanárok szerint három darab osztálytársunk a pormacskákra élvezett.. és nem figyelt az előadásra… de hát ez van. Ezek után a hatodik óra elmaradt. A föci tz-t szerencsére elhalasztották de, matekból ki kaptuk a dolgozatokat és ezek nem lettek valami fényesek. Ízelítést kaptunk abból is, hogy egy misét meglehet tartani 35 perc alatt is. Az utolsó órán semmit nem tanultunk legalábbis mi németesek nem. Mikor minden véget ért végre mehettünk haza és ott várt ránk tárt karokkal a hétvége. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
